2017. január 22., vasárnap
Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.
Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve, hogy
a hónak már egész
befonják piheláncai.
Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül- mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs! /Fjodor Tyutcsev:Téli erdő/
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.
Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve, hogy
a hónak már egész
befonják piheláncai.
Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül- mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs! /Fjodor Tyutcsev:Téli erdő/
-Fűzfácska alszol-e?...
Szegény, mint boglya
ül rajtad a hó.
-Nem alszom...Álmodom...
Oly tisztát, mint a hó.
-Kiről?...Miről?...
Fűzfácska mondd.
-Barkám ragyog, akár a hold.
S bundácska mindahány.
Alattuk ül velem a nyár.
Ezüst bundában ülök én.
És semmi így a tél.
Csak te vigyázz.
Csizmád lyukas.
És hosszú még a tél. /Takáts Gyula: Fűzfácska alszol-e?/
Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:
aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,
pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.
Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,
behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.
Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként!
Hát nem tudom,
hogy is hívjalak? /Weöres Sándor: Kismadarak/
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:
aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,
pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.
Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,
behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.
Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként!
Hát nem tudom,
hogy is hívjalak? /Weöres Sándor: Kismadarak/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

-
Fut a kusza felhő, kéklő égből ránk mosolyog a fénysugár, kikeleti szellő leng a fák közt, tarka lepke szálldogál....