2017. január 22., vasárnap

                                         Higgy önmagadban!-Aranyosi Ervin.(You Tube-                                                                                                    ról.)
                                         Dánielfy Gergely:Higgy magadban! (You Tube-                                                                                                     ról.)
                                      Ízek, imák,szerelmek!(Részlet)You Tube-ról.         
                                          Tabáni István: A cél vár! (You Tube-ról.)
                                        Tabáni István:Kinőtt a szárnyunk! (You Tube-ról./
                                        Tabáni István:Gyönyörű szép! /You Tube-ról./
                                             Apostol együttes:Ne felejts el soha szeretni!
                                             /You Tube-ról./
                                          Apostol együttes:Nyújtsd a kezed!(You Tube-ról.)
"Meg kell találnunk azt a jót,
       amiért az élet
   létezik ezen a mi
         földünkön."/Arisztotelész/
"Ajtóm fák közé nyílik,
     Nyitja-csukja tollam,
Karcolászva bűbájolom:
      K.I., aki voltam." /Kormos István/
Tél-boszorkány bonthatatlan
  bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
  áll a fenyves mozdulatlan
   csodacsipke-ligete.

Halva tán és mégis élve
    tűri, szinte álmai 
      gyönyörétől megigézve, hogy
 a hónak már egész
       befonják piheláncai.

Ha nyugatról, ha keletről
      a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül- mint ijesztő
  üvegtűzvész, gyúl az erdő:
            káprázatos fényvarázs! /Fjodor Tyutcsev:Téli erdő/

Surran a holdas úton.
  Átfut az alvó réten.
Megkerüli az erdőt.
  Árok partján elalszik.

Most a kertkapu csattan.
  Megjöttél, éji vándor?
Elejti vékony árnyát,
  utánad kap a nyírgally.

Hajnalban a harangszó 
   fölébreszt, menni készülsz.
  Dérből szőtt csipkekendőt
     terítesz a bokorra. /Rákos Sándor: Szellő/
Gyémántmadár
    farktolla száll-
gyöngyöző levegőben,
    táguló végtelenben. /Rákos Sándor:Messze, messze/
-Fűzfácska alszol-e?...
   Szegény, mint boglya 
     ül rajtad a hó.
   -Nem alszom...Álmodom...
           Oly tisztát, mint a hó.

-Kiről?...Miről?...
    Fűzfácska mondd.
-Barkám ragyog, akár a hold.
     S bundácska mindahány.
        Alattuk ül velem a nyár.

Ezüst bundában ülök én.
  És semmi így a tél.
Csak te vigyázz.
  Csizmád lyukas.
  És hosszú még a tél.  /Takáts Gyula: Fűzfácska alszol-e?/

Nyitottad az ablakot:
  szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
   rengeteg madár:

aranymálinkó, pirók,
   feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
  csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, őszapó,
  volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
   én nem is birom.

Azt tudom csak: valahány
   téged szeretett,
mikor szobád ablakát
   nyitotta kezed,

behajolt egy lombos ág, 
  bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
  aztán kezeden.

Fuvolázták nevedet
   a kismadarak,
  mind másként!
   Hát nem tudom,
   hogy is hívjalak?   /Weöres Sándor: Kismadarak/