Nyár volt, de mindannyian fáztunk, hát begyújtottunk a mesekályhába, ott melegedett belém, hogy valahol ahová elérünk, vár ránk a lány, aki mi vagyunk, vár rátok a legény, aki meg ti vagytok biztosan és észrevétlenül, mint hóborított földekben a tavasz és előjön és megigéz ha napszivünk kisüt szép homlokunkon. (József Attila: Nyár volt)
Január, február! Itt a nyár! Itt a nyár! Éneklő jégmadár, harsogó napsugár, jégvilág, hóvirág, szép a táj, várva vár. Január, február! Itt a nyár! Itt a nyár! /Dézsy-Vészabó Noémi/