pozitívvigszello

                                            Vikidál Gyula: Menj az úton, menj tovább!   (You Tube-ról!)

                                            LGT: Zenevonat!     (You Tube-ról!)

                                          LGT: Neked írom a dalt!   /You Tube-ról!/

                                                                                  És most jöjjön egy kis zene, kedves olvasóm!                                                    Fonográftól: Az első villamos!     (You Tube-ról!)

"A mosoly        jutalom." /Cesar Millan/

"A feszültség visszatart,     a mosoly ad." /Cesar Millan/

"Lehet, hogy én már  roma lettem, de a gyomrom     még nem." /Lali bácsi-Édes élet/

"A szeretet az a pont,      ahol még az egoisták is megfeledkeznek magukról." /Johann Nepomuk Nestroy/

"Egymást védve maradnak életben     az emberek."    (Ír közmondás)       

"Ha őszintén akarunk szeretni,   meg kell tanulnunk       megbocsátani."     /Teréz anya/

"Végtére is az élet célja az, hogy      minél több tapasztalatra tegyünk szert,       és félelem nélkül szerezzünk újabbakat, még gazdagabbakat." /Eleanor Roosevelt/

"Nem éveink számán múlik, hogy     fiatalok vagyunk-e vagy öregek. A fiatalság a tehetség egyik fajtája."  (Heltai Jenő)    

"A múlt      soha nem ott ér véget, ahol gondolod." (Katherine Anne Porter)

Mert érdesek, csúnyák, szürkék az ágai, jobban szeretem, mint a többi fát. Van a kertemben sok fa, gyönyörű. Szilvafák, terebélyesek, citromfák, szép egyenesek, narancsfák, illatos-virágosak. Minden tavasszal felöltik virág-fátylukat a többiek a fügefa körül. Az szégyenkezve áll, s a virágok felé kinyújtja kopár, érdes ágait. Ezért én, amikor elmegyek előtte, így szólok hangosan, hogy ő is hallja: - A fügefa a legszebb a fák között a kertben. Ha hallja, amit mondok, ha érti, amit mondok -csordultig telik boldogsággal a fügefa. És éjjel, ha a szél ágai közt motoz, elmondja neki: - Ma valaki azt mondta, hogy szép vagyok. /Juana de Ibarbourou: A fügefa/

Sikongat már az őszi szél, hull a fáról zörgő levél, sötét felhő ül az égen, elmúlt a nyár, elmúlt régen. Elrepült a fecskemadár, oda, ahol örök a nyár, varjú  károg csak kevélyen, elmúlt a nyár, elmúlt régen. Suhognak a száraz ágak, mezítelen áznak-fáznak, csak a bogáncs ül a réten, elmúlt a nyár, elmúlt régen. Fütyül a szél, sír a felhő, hull belőle sűrű eső, alszanak a földek mélyen, elmúlt a nyár, elmúlt régen.   /Várnai Zseni: Elmúlt a nyár/