Vikidál Gyula: Menj az úton, menj tovább!   (You Tube-ról!)

                                            LGT: Zenevonat!     (You Tube-ról!)

                                          LGT: Neked írom a dalt!   /You Tube-ról!/

                                       
                                          És most jöjjön egy kis zene, kedves olvasóm!
                                                  Fonográftól: Az első villamos!     (You Tube-ról!)

"A mosoly
       jutalom." /Cesar Millan/

"A feszültség visszatart,
    a mosoly ad." /Cesar Millan/

"Lehet, hogy én már 
roma lettem, de a gyomrom
    még nem." /Lali bácsi-Édes élet/

"A szeretet az a pont,
     ahol még az egoisták is
megfeledkeznek magukról." /Johann Nepomuk Nestroy/

"Egymást védve
maradnak életben
    az emberek."    (Ír közmondás)
      

"Ha őszintén akarunk szeretni,
  meg kell tanulnunk
      megbocsátani."     /Teréz anya/

"Végtére is az élet célja az, hogy

     minél több tapasztalatra

tegyünk szert,

      és félelem nélkül szerezzünk újabbakat,

még gazdagabbakat." /Eleanor Roosevelt/

"Nem éveink számán múlik, hogy
    fiatalok vagyunk-e vagy öregek.
A fiatalság a tehetség egyik fajtája."  (Heltai Jenő)
   

"A múlt
     soha nem ott ér véget,
ahol gondolod." (Katherine Anne Porter)

Mert érdesek, csúnyák,
szürkék az ágai,
jobban szeretem, mint a többi fát.

Van a kertemben sok fa, gyönyörű.
Szilvafák, terebélyesek,
citromfák, szép egyenesek,
narancsfák, illatos-virágosak.

Minden tavasszal
felöltik virág-fátylukat
a többiek a fügefa körül.

Az szégyenkezve áll,
s a virágok felé
kinyújtja kopár, érdes ágait.

Ezért én,
amikor elmegyek előtte,
így szólok hangosan, hogy ő is
hallja: - A fügefa a legszebb
a fák között a kertben.

Ha hallja, amit mondok,
ha érti, amit mondok
-csordultig telik boldogsággal
a fügefa.

És éjjel, ha a szél
ágai közt motoz,
elmondja neki: - Ma valaki
azt mondta, hogy szép vagyok. /Juana de Ibarbourou: A fügefa/

Sikongat már az őszi szél,

hull a fáról zörgő levél,

sötét felhő ül az égen,

elmúlt a nyár, elmúlt régen.

Elrepült a fecskemadár,

oda, ahol örök a nyár,

varjú  károg csak kevélyen,

elmúlt a nyár, elmúlt régen.

Suhognak a száraz ágak,

mezítelen áznak-fáznak,

csak a bogáncs ül a réten,

elmúlt a nyár, elmúlt régen.

Fütyül a szél, sír a felhő,

hull belőle sűrű eső,

alszanak a földek mélyen,

elmúlt a nyár, elmúlt régen.  /Várnai Zseni: Elmúlt a nyár/