Halld, mily édes dal sír mélán Vejnemöjnen ősi lantján: Ez a szép finn dal, ez a szép finn dal. Halld a fenyvek mint susognak, gyors habok miként csobognak! Ez a szép finn dal, ez a szép finn dal. /A finn dal/
Már int a hajnal rózsa ujja, és pirkad már a fény. A nap a bús homályt feloldja, és győz az éj ködén. Ó, szállj le hozzánk, drága béke, szíveknek vágya, csendessége, És felragyogva süss le ránk, te boldogító, büszke láng, te boldogító, büszke láng!(Mozart:Tercett-Varázsfuvola)
"Ne gondolj a télre, ne hallgass a szélre, gyere velem sütkérezni a sárguló rétre. Mondok neked szépet, ragyogó meséket, nap aranyát neked adom, s az eget, a kéket." (Várnai Zseni: Őszi napfény)
"A szerelem nagy varázsló. Megrészegít, óvón átkarol, megillatosítja a levegőt, felolvasztja még a jeget is, maga körül mindent megszépít." (Leos Janacek) Önök voltak már szerelmesek? Vagy most azok? (Én már rég voltam!Ildó)
"Úgy tetszik nekem, a vágyakozás és a sóvárgás elválaszthatatlan tőlünk, míg igazán élünk. Vannak dolgok, melyeket szépnek és jónak érzünk. Muszáj szomjaznunk reájuk."/George Eliot/