Nyitottad az ablakot:
  szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
   rengeteg madár:

aranymálinkó, pirók,
   feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
  csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, őszapó,
  volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
   én nem is birom.

Azt tudom csak: valahány
   téged szeretett,
mikor szobád ablakát
   nyitotta kezed,

behajolt egy lombos ág, 
  bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
  aztán kezeden.

Fuvolázták nevedet
   a kismadarak,
  mind másként!
   Hát nem tudom,
   hogy is hívjalak?   /Weöres Sándor: Kismadarak/