"Az ember "valahová tartozási" szükséglete olyan, mint egy fa gyökérzetének a talaj: be kell kötődni ahhoz valahová, hogy a viharoknak ellen tudjunk állni."/Bagdy Emőke/
Hogyha lovam volna, zabbal abrakolnám, kocsiba, szekérbe soha be nem fognám. Zabla helyett elég volna egy kötőfék, nyerget se tennék rá, sarkantyút se kötnék. Szőrén ülném én meg, s tudom, egy jó szóra még a tengeren is egyből átugorna. /Kányádi Sándor: Hogyha lovam volna/
Keresztbe tett fűszál hídján mászik a bogár, pallón, bürün át mezítláb szökdécsel a nyár, a fahídon szekér zörög, ostor durrogat, a vashídon átdübörög az expresszvonat, völgyhíd visz a vízmosások, zord völgyek felett, s a szivárvány íve átfog földet és eget. / Hárs Ernő: Hidak/