pozitívvigszello

                                          És végül mára, egy vidám kis énekecske! A Mézga családból!                                            /You Tube-ról!/                                            

"Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell,   az a bátorság,hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak     ítéljünk -  és vállalva a kockázatot, mindent föltegyünk ezekre az értékekre."  /Erich Fromm/

"Fejezzük ki hálánkat,     köszönetünket annak,       akit ez megillet!"  /Bagdy Emőke/      

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,   Szép gyöngén nyúlj a leveléhez. Ágát ne törd, lombját ne tépjed,     Hadd annak, ami, épnek, szépnek.            Szeresd a fát! Édes gyümölcsét várva-várod,   S te mégis letörnéd a virágot? Szegény virág gyorsan elszárad,   S te bánkódnál majd, késő bánat.           Ne bántsd a fát! Fa lombja közt viharban, vészben   Lám meg se ring madárka fészke, Fáradt ha vagy leülsz alája,     S elszenderít madár danája.           Szeresd a fát! Anya ő is, minden levélke   Egy-egy gyermek, gonddal nevelve. És gyermek minden ágacskája,    Szeretettel tekints fel rája.         Ne bántsd a fát! Mindaz, kik fákat ültetének,   Sírjukra szálljon hálaének, Ásóval is költők valának,    Szép lombos fákról álmodának.        Szeresd a fát!  / Benedek Elek: ...

Álomvizek hátán,    szálló szellőszárnyon elhajózunk, messze szállunk,    kicsiny fiam, lányom. Elhajózunk messze,   a nagy idegenbe, Meseország közepébe,   egy tündérszigetre. Aranyfa tövébe,   lepihenünk ottan, s várjuk, hogy az aranyalma    az ölünkbe pottyan. Rezgő lombok árnyán   zöld madár dalolgat, csörgedező kis patakban   színarany méz olvad. Rubintos cseresznye,   piros eper, málna, hogy leszakítsd, kicsiny fiam,    alig-alig várja. Téged, piciny lányom,   hív a friss tejecske, illatozó selyemréten   ezüstszőrű kecske. S hogyha ezer jóból   unos-untig ettél, aranyágyban pihevánkos vár, hogy megpihenjél. Álomvizek partján   kis hajóra szállunk, Meseország közepéig   bizony meg sem állunk!  /Várnai Zseni: Álomvizek hátán.../

Sárkány röppen,    viszi szél, didereg a jámbor,    festés csillog fedelén, ide-oda táncol.   /Weöres Sándor: Sárkány röppen/

Duna mellett kopár fa,    rászállott a madárka, rászállott a madárka,    vízre-hajló ágára. Kettőnket, te madárka,    csak elbír a kopár fa, ráülünk az ágára,     fütyülünk a világra.  /Weöres Sándor: Duna mellett/