És végül mára, egy vidám kis énekecske! A Mézga családból!
                                           /You Tube-ról!/
                                           

"Szeretve lenni és szeretni,
ehhez bátorság kell,
  az a bátorság,hogy bizonyos
értékeket mindennél előbbre valónak
    ítéljünk -  és vállalva a kockázatot,
mindent föltegyünk ezekre az értékekre."  /Erich Fromm/

"Fejezzük ki hálánkat,
    köszönetünket annak,
      akit ez megillet!"  /Bagdy Emőke/
     

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
  Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
    Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
           Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
  S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
  S te bánkódnál majd, késő bánat.
          Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
  Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy leülsz alája,
    S elszenderít madár danája.
          Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
  Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
   Szeretettel tekints fel rája.
        Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
  Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
   Szép lombos fákról álmodának.
       Szeresd a fát!  / Benedek Elek: Ne bántsd a fát!/  

Álomvizek hátán,
   szálló szellőszárnyon
elhajózunk, messze szállunk,
   kicsiny fiam, lányom.

Elhajózunk messze,
  a nagy idegenbe,
Meseország közepébe,
  egy tündérszigetre.

Aranyfa tövébe,
  lepihenünk ottan,
s várjuk, hogy az aranyalma
   az ölünkbe pottyan.

Rezgő lombok árnyán
  zöld madár dalolgat,
csörgedező kis patakban
  színarany méz olvad.

Rubintos cseresznye,
  piros eper, málna,
hogy leszakítsd, kicsiny fiam,
   alig-alig várja.

Téged, piciny lányom,
  hív a friss tejecske,
illatozó selyemréten
  ezüstszőrű kecske.

S hogyha ezer jóból
  unos-untig ettél,
aranyágyban pihevánkos
vár, hogy megpihenjél.

Álomvizek partján
  kis hajóra szállunk,
Meseország közepéig
  bizony meg sem állunk!  /Várnai Zseni: Álomvizek hátán.../

Sárkány röppen,
   viszi szél,
didereg a jámbor,
   festés csillog fedelén,
ide-oda táncol.   /Weöres Sándor: Sárkány röppen/

Duna mellett kopár fa,
   rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
   vízre-hajló ágára.

Kettőnket, te madárka,
   csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
    fütyülünk a világra.  /Weöres Sándor: Duna mellett/