"Kócos hajjal ébred a Nap, Ködfelhőben úszik, Álmos szemét nyitogatja, Lassan előbújik. Köszönti őt a természet Minden ajándékkal, A madarak csicsergéssel, És a legszebb dallal. A virágok gyöngyharmatot Gyűjtöttek az éjjel, Míg a világ mélyen aludt, Ők ezt szórják széjjel. Sziporkáztak a vízgyöngyök Csillogó pompával, Mint mesében a kis Tündér Díszes koronával." /Szabó Bogár Erzsébet: Kócos hajjal ébred a nap/