Nyájas falkám figyelj énrám, szavam óvó, hazahívó. Utunk erdőn át vezet, sűrüségét ismered Kis bárányok ne fussatok! Nem szép, nem szép, kicsi kecskék, összevissza csatangolni, kell indulni. Kire vágyom, jó barátom, távol erre jön sietve, s lakjam bár a rengetegben, rám találhat mégis könnyen.(Erik Gustaf Geijer: A pásztorlányka esti dala)
"A kaszálón egy nagy boglya tövében Hűvös árnyékon levetem magam. Fülembe muzsikálgat a meleg szél Altató, csöndes, bús dallama van. És szívom a föld mámoros illatát, Keringő fecskék szelik az eget S én most, az élet kincses fejedelme: A gondnak, bánatnak kesztyűt vetek.".../Peterdi Andor: Kaszálón/
"Kiszabadultam a szabad mezőkre, Ahol a föld az éggel összeér S az országút a messzeségbe futva A végtelenbe tér, Kiszabadultam a kőrengetegből, Úgy csalt a kunyhó, úgy hívogatott S úgy álltam meg a rónák zöldes hátán, Mint egy föltámadott..." /Peterdi Andor: Pusztai kép/