Én költő lettem, te meg légy zenész, csak muzsikálj, s énekelj, kis Kati, Bachot, Chopint, s a többi nagy zenét szeretném majd tetőled hallani. Tudod, zenével kezdődött a lét, mikor még nem volt emberi beszéd, altatódalt dalolt az ősanyánk, dallal ringatta első gyermekét. Zúg a vihar, és zeng a zivatar, dalt sodornak a szférák szárnyai, s a rádión át felénk ömlenek a légóceán hanghullámai. Nézz a magasba, fönt a csillagok virrasztanak, mint fénylő hangjegyek, talán onnan vették a nagy zenét a muzsikáló örök szellemek, s hidd el, a bolygók csodás rendszerét, azt is zenei ritmus hatja át, s ha jól figyelsz, füled fölissza majd az örök pálya csodás ritmusát. De mért is szállnánk el oly messzire, itt fönt az ágon rigó fütyörész, a tücsök szól, és zümmög a bogár, hallod Kati? Ez mind, és mind zenész. Ők így születtek, te meg csak tanulj, ...