Csukás István: Tavaszi vers Az ablakhoz nyomul az orgona az ablaküvegen át rám nevet amit nem tudok megunni soha a kékszemű tavaszi üzenet. Gyerek leszek egy percre újra én örökzöld időmből kipislogok a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok. Boldog részecske, együtt lüktetek s kinyílok mohón, mint tavaszi ág ledobjuk, unt kabátot, a telet s szívemmel ver a születő világ. Mert jó élni, e gyermeki hittel így fordulok én is a fény felé s tudom, hogy majd a többi szelíddel lelkem földi jutalmát meglelé!