Fújjad, fújjad, furulyácska, messze szálljon a nótácska, vedd szárnyadra, esti szellő, te is vigyed, szálló felhő. Szól a nóta, száll az ének, Öreganyók mit regélnek: "Jávorfából furulyácska, volt egyszer egy királylányka." Aranybárány selyemréten, kincses fa az erdőmélyen, tüzesszemű gonosz sárkány élednek a nóta szárnyán. Fű, fa, virág, illat, felhő, tavaszi ég, nyári szellő, zengő öröm, kicsiny bánat, ez a lelke a nótának. "Fújjad, fújjad, furulyácska, voltam én is királylányka, királylányból jávorfácska, jávorfából furulyácska." (Várnai Zseni: Furulyaszó)