"Ha csak lehet, játszik a gyermek.
    Mert végül a játék
komolyodik munkává.
     Boldog ember, ki  a munkájában
   megtalálja a valamikori
       játék hangulatát."/Sütő András/
     

"Merj játszani!"

"Az ember elsősorban
     homo ludens,vagyis "játékos ember".
Az élet egyik szépségét az adja,hogy a legkomolyabb
    dolgokkal is képesek vagyunk eljátszani.
Az imént ültem a teraszon a kedvenc fotelemben,
  szemben velem az artisztikusan szép kajszibarackfám.
Arra gondoltam,hogy ezen a rücskös,összevissza csavarodott
   törzsön a tápanyagnak milyen játékos útja van fölfelé.
Elnéztem a sebeket a törzsön, olyanok, amilyenné az
     emberi lélek lesz öregkorára." /Bálint György/

"Nem azért felejtünk el játszani,
    mert megöregszünk,
hanem attól öregszünk meg,
   hogy elfelejtünk játszani." /George Bernard Shaw/

Amikor még piciny voltál,
   olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
    rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
   mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
    aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
   akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
   valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
  már a válladig sem érek,
alig, alig hihetem már,
  hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
   ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
  homlokodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
 mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat,
-fölemeled az anyádat. /Várnai Zseni:Úgy megnőttél,szinte félek/

Ha nap süt a rétre,
a rét közepére
gyerünk, gyerekek, csapatostól.
    Hozzuk ki a labdát,
 rakjunk güzü-csapdát,
   csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten,
a rét közepében
   tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
    az északi széllel
oda járjon vissza az álmunk. /Weöres Sándor:Ha nap süt a rétre/

Nap jön a menny hajlatán,
arca nyíló tulipán,
ő legyen az én anyám,
ő legyen az én anyám.

Hold jön a menny hajlatán,
húzza fehér égi szán,
ő legyen az én apám,
ő legyen az én apám. /Weöres Sándor: Nap jön.../