Megérkezett az új tavasz, vidáman köszönti őt az ujjongó madárdal, s a csermelyek a szellő sóhajában frissülve futnak,édes suttogással. Villám és mennykő súlyos gráciával jelenti be, sötét-libériásan, s hogy elcsitul az égzengés: madárdal hallik megint, benne zengő varázs van. Virágos réten sugdosón lehelget a fű, a lomb és mély álomba bódul a kecskepásztor, hű kutyája mellett. S furulyaszó csendül az álmokon túl: a tündöklő tavaszban táncra kelnek a pásztorok s a nimfák csapatostul./Vivaldi:A tavasz/