Termő ékes ág, te, jó anya, éltemnek első asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett, én s nem -én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér- álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya, szemed Isis smaragd-dísze, tiszta,szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny,mint a délutáni égen vércse-szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya. A kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. Igy tünődtem:"Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Énmiattam annyi mindent öl,temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!" A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most,percet,évet és halált. Álmom karjaidba...