Napsugár a levegőben,
    tündököl a rét,
Kincseit az ifju tavasz
    bőven önti szét.

Szántogatók dala száll,
    égig evez a madár,
mézillatú libegéssel
    közeleg a nyár.

Fényes idő lelke jár,
    belepezsdül a határ,
lengjünk, mint a harang nyelve,
        énekelve már! /Weöres Sándor:Napsugár a levegőben/

"Látod-e pajtás, selymes zöld lett
    tegnap óta erdő,rét;
Májusi szellő szirmot kerget,
   vígan szórja szét.
Az ég oly kék, oly fénylő
    csuda szép,
Úgy zsong a lomb, csupa visszhang
      most a domb.
Évszakok legszebb tündér lánya,
      könnyű léptű május hó,
Üdvözöl most a május fácska és
       az énekszó."/Május/

Hogy zöldül erdő, bérc és a völgy,
     Hogy fürdik fényben az ég
        és a föld,
Új bimbó nyílik a lombos fán,
       A május hangja oly zengve száll,
Hogy ver és ujjong ma minden szív,
    Mi él, mind boldog és csókra hív. /Goethe: Májusi dal/

"Ó,bárcsak lenne végre
     az ég oly fényes kék,
Hogy jöjjön nyár a télre,
     sok gyermek szíve kér.
Szép május, hozd el nékem
     e drága csalogányt,
S mind víg lesz künn a réten,
     az ifjú és a lány!"/Overbeck:Vágyódás a tavasz után/

"Szép május, jöjj,hogy ébreszd
     a fáknak ágait,
Oly régen várlak téged, hogy
   minden nyíljon itt.
Ha dúsan hajt a rózsa, és ontja
    illatát,
Mily vágyva szívom róla,
     ott járva  réten át."/Overbeck:Vágyódás a tavasz után/

Süt a nap,és száll a füst.

    Színarany és

       színezüst.

Tiszta az ég,

        harangszó csendül.

Kékítő és barikacsengő./Rákos Sándor:Tavaszi reggel/

Hideg szél van, a kis fecskék
   Dideregve mondják,
A májusi meleget
   A szelek elhordják.

A napocska pedig úgy süt,
   Földig ér a rojtja,
Fázik a méh kicsi szárnya,
  A mézet ő sem hordja. /Szabó Bogár Erzsébet:Fázik a méh/