2017. október 28., szombat
"Az élet olyan, mint
egy kert.
A levelek elszáradnak,
és a virágok elhervadnak
természetes módon.
Csak ha ezeket eltávolítjuk,
gyönyörködhetünk ismét új virágaink
és leveleink szépségében.
Ugyanúgy el kell távolítanunk tudatunkból
a rossz tapasztalatokat,
a múlt árnyait.
Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre.
Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani.
Felejtsd el, amit el kell felejteni.
Öleld át az életet megújult erővel.
Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel
kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág." /Máta Amritánandamaji/
egy kert.
A levelek elszáradnak,
és a virágok elhervadnak
természetes módon.
Csak ha ezeket eltávolítjuk,
gyönyörködhetünk ismét új virágaink
és leveleink szépségében.
Ugyanúgy el kell távolítanunk tudatunkból
a rossz tapasztalatokat,
a múlt árnyait.
Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre.
Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani.
Felejtsd el, amit el kell felejteni.
Öleld át az életet megújult erővel.
Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel
kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág." /Máta Amritánandamaji/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

-
Fut a kusza felhő, kéklő égből ránk mosolyog a fénysugár, kikeleti szellő leng a fák közt, tarka lepke szálldogál....