Gondolataim a szerelemről:

A szerelem,az egy váratlanul betoppanó érzés az ember életébe.Egyszer csak ott van ez az érzés,amit nem is vártunk és érezzük amit nem is akartunk érezni.

A szerelem tud egyszerre felemelő és romboló is lenni az ember életébe.Józan érzésnek egyáltalán nem lehet nevezni.Olyan dolgokat tud csinálni az ember,amit enélkül az érzés nélkül nem csinálna.Elképesztő,hogy mit tud kihozni az emberből.Sokszor magán is elcsodálkozik az ember,hogy milyen bolond is tud lenni.

Amikor az ember szerelmes, legszívesebben mindig azzal az emberrel lenne akibe szerelmes.Mivel ez sokszor nem lehetséges,megjelenik az ember életében a hiány érzése.Hiányzik az az ember akibe szerelmesek vagyunk,szinte mindig.Benne van a gondolatainkba szinte mindig.

Aztán amikor már elegünk van ebből az érzésből,fel vehetjük a harcot ellene.Küzdhetünk ellene,megerőszakolhatjuk magunkat,hogy most már aztán elég volt ebből az érzésből,nem akarjuk tovább érezni.És valamikor már úgy érezzük,hogy elmúlt ez az érzés,megkönnyebbülünk,örülünk.Aztán rájövünk,hogy mégse múlt el,bennünk van még.Aztán újra küzdünk ellene.És ez így megy tovább egészen addig amíg el nem múlik.Ha nem kölcsönös a szerelem egy idő után elmúlik.

Minden szerelem mást hoz ki az emberből,de józan érzésnek egyáltalán nem lehet nevezni, kissé vagy nagyon, bolond lesz tőle az ember.

Erdőhegyi Ildi