2017. május 4., csütörtök

                                         Kakaó zenekar: Nincs rá szó!   (You Tube-l.)
"Minden anya gazdag, amikor szeretettel
         fordul gyermekéhez.
Nincsenek szegény anyák, sem rútak,
     sem öregek.
Az ő szeretetük mindig is a leggyönyörűbb
     ajándék marad."  /Maurice Maeterlinck/
"Te, karjaimba fészkelődő,
térdeim ifjú hegymászója,
hogy is feledhetném lényed,
hisz az minden, maga az élet."/Mary Lamb/

"Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom!"/Juhász Gyula/
"Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba." /József Attila:Mama/

"Vadvirágnak dal a párja,
Énekszótól zeng a háza,
Oly vidám a gyereknóta,
Nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
Lakik az én öreg néném,
Melegszívű, dolgos, derék,
Mese őrzi aranyszívét." /Fazekas Anna:Öreg néne őzikéje/

"Mátraalji falu széle,
Kapuban ül öreg néne,
Nincs egyedül, miért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
Látogatni el-eljőnek,
Télen-nyáron, évről évre,
Fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
Kedves szóval becézgeti
Öreg nénét, és azóta
Így nevezik: Őzanyóka." /Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje/
" Újra kihajt fű, fa, virág,
Nem felejti a kis gidát,
Fordul a föld egyszer-kétszer,
Zörgetnek a kerítésen."

"Ölelésre lendül karja:
Kis gidácska meg az anyja
Álldogál ott; beereszti,
Szíve dobban, megismeri:

Őzmama lett a kis gida,
Az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
Elhozta hát a kórházba,

Hogy szemével kérve kérje.
Gyógyítsa meg öreg néne,
Puha gyolcsba bugyolálja,
Ne szepegjen fiacskája."/Fazekas Anna:Öreg néne őzikéje/




"Öreg néne megsiratja,
Vissza- dehogy- mégse tartja,
Ki-ki lakjék hazájában,
Őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
Visszatipeg öreg néni,
És integet,amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!" " /Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje/

"Könnybe lábad az őz szeme,
Hej, nagyon is visszamenne,
Csak az anyja úgy ne várná,
Csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
Hol selyem fű, puha pázsit,
Tarka mező száz virága
Őz testvérkét hazavárja." /Fazekas Anna:Öreg néne őzikéje/
"Őzgidácska, sete-suta,
Rátévedt az országútra,
Megbotlott egy kidőlt fába,
Eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
Arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
Hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
Friss szénával megeteti,
Forrásvízzel megitatja,
Mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
Mellé búvik a zugolyba,
Tanultak ők emberséget,
Nem bántják a kis vendéget." /Fazekas Anna:Öreg néne őzikéje/