Elköszönnek a madarak, mielőtt még elalszanak, felhangzik még egy-két trilla, félálomban a pacsirta. A kakukk is felkakukkol, de már lombok alatt kuksol, még a rigó füttyent egyet, megtöri az esti csendet. Azután már ő is alszik, csak a tücsökzene hallszik, egy húron szól szakadatlan ez a zsongó réti dallam. Elült a szél, lomb se rezzen, csak az ember szíve rebben, csak az nem tud nyugvást lelni, madarakkal elpihenni. /Várnai Zseni: Esti dal/