Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 12, 2016
Mindig jusson idő:               Nevetni,mert ez a lélek legszebb zenéje, Olvasni,mert ez a bölcsesség alapköve,     Dolgozni,mert ez a siker ára, Játszani,mert ez az örök ifjúság titka,     Szeretetet adni,mert ez gyógyítja az embert, azt is aki adja,és azt is aki kapja,       Egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere,       És néhány kedves szóra,mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet!     
"Az élet nehézségeit,erőpróbáit,csapásait,lidérces álmait és veszteségeit  a legtöbb ember még mindig átoknak,Isten büntetésének,  valami negatívnak tartja.  Bárcsak mindenki tudná,hogy bármi is jön,semmi sem negatív.  ismétlem semmi.  Minden próba.  A csapás,a legnagyobb veszteség-még amikor azt mondjuk is  /ha ezt előre tudtam volna,inkább a halált választom/-ajándék.  Olyan ez,mint a vas hevítése és edzése,hogy szerszámot lehessen belőle készíteni.  Alkalom a növekedésre.Ez a földi élet egyetlen célja.  Nem fogsz edződni,ha virágos kertben ülsz,  és ezüsttálcán eléd rakják az ételt.  De edződni fogsz,és feljebb emelkedni,ha beteg vagy,fájdalmad van,  veszteséget szenvedsz,ha nem dugod fejed a homokba,ha megtanulod  elfogadni a szenvedést,nem mint átkot,és büntetést,hanem mint egy  nagyon különös kegyként jövő ajándékot."/Elisabeth Kübler Ross/