Surran a holdas úton.
  Átfut az alvó réten.
Megkerüli az erdőt.
  Árok partján elalszik.

Most a kertkapu csattan.
  Megjöttél, éji vándor?
Elejti vékony árnyát,
  utánad kap a nyírgally.

Hajnalban a harangszó 
   fölébreszt, menni készülsz.
  Dérből szőtt csipkekendőt
     terítesz a bokorra. /Rákos Sándor: Szellő/