Piliú, piliú piliuliú, kiált egy víg rigófiú. Termett idén elég dió, ősszel megél a víg rigó. Be sok madár délebbre száll, majd visszatér, ha jön a nyár? Ő itt marad, fagy, hull a hó, be sokat fázik a rigó. Minden kis tolla égnek áll, mint egy kis borzas labda száll, szalad a hó zord tetején, be sokat éhezik szegény. Zörgő bokor, fagyos bogyó, Nehéz a sorsod kis rigó. Magot talál nagy hó alatt, hívja az éhes társakat, egy hangja van; egy hívó Ú. Nincs fütty, nincs dal, nincs piliuliú. Némán kihúzza tavaszig, új fészket rak, házasodik, s friss ég alatt piliú, piliú kiált egy víg rigófiú. /Hajnal Anna: A feketerigó/