Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 7, 2016
Szeretném,ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; s hogy testemből jóllakhatna minden éhező kis gyermek árnyaimmal betakarva. Szeretném,ha vadalmafa lennék s minden egyes árva gyermek, ha keserű könnye pereg, felkeresné s könnyeivel öntözné meg a  tövemet. Szeretném,ha vadalmafa lennék, mi ha majd egykor kiszárad és a télapó kivágat, lángjaival felszárítná könnyeit a bús árváknak. S ha csakugyan vadalmafa lennék, volna öröm a földön és sehol semmi bú,szenvedés s a mosolygó fejeket nem bántaná az elköltözés./József Attila/  
Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz, s hogy mi lesz,tudja mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris és a szelid őz./József Attila/
Uton vagyok s nem vagy velem Jó angyalom,szép kedvesem, De jól tudom,lépésimet Hiven kiséri szellemed. Csak azt tudhatnám,édesem, Minő alakban jársz velem? Tán e szellő vagy,mely illattal Röpűl hozzám s játszik hajammal? Az alkony pírja vagy talán Amott az ég boltozatán, Vagy tán az esti csillag,mely Reám ezüst sugárt lövel? Vagy a madárka vagy,ki ottan Ugy megdalolgat a bokorban? Vagy a kicsiny virág vagy itt, Ki úgy veti rám szemeit, Mikéntha mondaná:oh törj le, És vígy magaddal,tégy szivedre!... Mondd meg nekem,súgd meg nekem, Melyik vagy,édes kedvesem?/Petőfi Sándor/
                     Szabadság,szerelem!                      E kettő kell nekem.                      Szerelmemért föláldozom                      Az életet,                      Szabadságért föláldozom                      Szerelmemet./Petőfi Sándor/