"A tölgyek alatt szeretek pihenni, hova nem hat város zaja semmi. Zöld lomb közein áttörve az égbolt, s a rét mezein vegyül árny- és fényfolt." / Arany János/
"Száz szemem nyílik: Nézd! a város! Ott lent! Milyen szép, mily óriás! Hogy szétcsap! Fölcsap a hegyekre! Ház, palota, ház, s újra ház! Házak, ház-tenger. Kertek, villák. Hány ezer? Tíz? Húsz? Nem tudom. Lehet, hogy harminc. Gyönyörű kép..." /Szabó Lőrinc: Kilátón Budapest fölött/