Dombok, rétek, zúgó erdők, vízen ringó nádasok, ungon-berken rigók, rókák mind köribém álljatok. Mind köribém álljatok. Fának-fűnek itt a perce, daloljatok énvelem fuvolaszón zengedezve. Fuvolaszón zengedezve lágyan csengő éneket, melytől majd a gida-bárány táncra kap a réteken. Táncra kap a réteken, mint a vers, ha jó a lába, szökken-libben kecsesen, s elkarikáz hét határba. Elkarikáz hét határba, s merre kedve viszi őt, mint a rigó zengő szárnya, paskolja a levegőt. /Takáts Gyula:Fuvolázva/