"Pirosat rikoltott a szép kakas, s a menny hálója széthasadt. Rubin hangok közt hófehér havat szitál a tündöklő magas. December ez már... Vándorol az év... Egy gólya áll a kertben árván, fehér pólyával törött szárnyán, s tenger vizéről álmodik szegény. Csak néz... Elindul, s merev szárnya, mint toll piros tintába mártva, egy verset ír a tiszta hóba, amíg beér az istállóba. Megáll, és mintha napfény volna, a jászolból rásüt a szalma, s karácsony párás, szép tehén-szeme, mint csillag ül december térdire. /Takáts Gyula: Mint csillag ül/