/You Tube-ról./
2016. december 18., vasárnap
"Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.
December ez már... Vándorol az év...
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s tenger vizéről álmodik szegény.
Csak néz... Elindul, s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva,
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.
Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire. /Takáts Gyula: Mint csillag ül/
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.
December ez már... Vándorol az év...
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s tenger vizéről álmodik szegény.
Csak néz... Elindul, s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva,
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.
Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire. /Takáts Gyula: Mint csillag ül/
"Olyan tiszta kinn az ég,
mintha jégből metszenék.
A háztető kék-ezüst,
csillagok közt száll a füst.
Fenn a fagyos ereszen
a hold guggol fényesen,
mint a kandúr dorombol,
szőre égi aranyból.
Alatta az udvarba a kis árva szilvafa
koronája imbolyog.
Szállnak rá a csillagok.
Nézi csak a macska-hold,
s ámultába megcsúszott,
de nagy mélybe nem zuhant,
vastag dunna most a hant. /Takáts Gyula: Dorombol a hold/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

-
Fut a kusza felhő, kéklő égből ránk mosolyog a fénysugár, kikeleti szellő leng a fák közt, tarka lepke szálldogál....