Újra egy versecske Tűnik az éj... a hajnalpír felragyog! Erdőn,mezőn,nádasokban, hegygerincen,völgytorokban ébredező madárkórus köszönti az új napot. Ég felé nyújtódzó csőrrel, torkuk legszebb hangszerével füstifecskék,fülemülék, pacsirták és gébicsek csattogva és csivitelve ünneplik a támadó fényt... Az egész föld madárhangon csicsereg!/Tamkó S.Károly:Tűnik az éj/
Újabb kis versecske: Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog,aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék./Weöres S.:Tavaszköszöntő/
Egy kis versike: Jön a tavasz,megy a tél, barna medve üldögél: -Kibujás vagy bebujás? Ez a gondom óriás! Ha kibujok,vacogok, ha bebujok,hortyogok; ha kibujok,jót eszem, ha bebujok,éhezem. Barlangból kinézzek-e? fák közt szétfürkésszek-e? lesz-e málna,odu-méz? ez a kérdés de nehéz!/Weöres Sándor:A medve töprengése/