A lomb között dalolva
    zeng, zeng a kisrigó;
      és arról énekelget,
hogy élni, élni jó.

Harmatra, magra nincsen
  nincs semmi gondja sem,
     és csak dalol, dalolgat
vidáman, kedvesen.

Az erdő mélyiben zeng
    a kis vidám rigó,
és mindhalálig zengi,
 hogy élni jó, élni jó.  (Madárének, Német népköltés)