Fújjad, fújjad, furulyácska,
    messze szálljon a nótácska,
vedd szárnyadra, esti szellő,
    te is vigyed, szálló felhő.

Szól a nóta, száll az ének,
  Öreganyók mit regélnek:
"Jávorfából furulyácska,
volt egyszer egy királylányka."

Aranybárány selyemréten,
  kincses fa az erdőmélyen,
tüzesszemű gonosz sárkány
   élednek a nóta szárnyán.

Fű, fa, virág, illat, felhő,
  tavaszi ég, nyári szellő,
zengő öröm, kicsiny bánat,
   ez a lelke a nótának.

"Fújjad, fújjad, furulyácska,
   voltam én is királylányka,
királylányból jávorfácska,
  jávorfából furulyácska."  (Várnai Zseni: Furulyaszó)