"Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat 
  szitál a tündöklő magas.

December ez már... Vándorol az év...
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s tenger vizéről álmodik szegény.

Csak néz... Elindul, s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva,
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.

Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire. /Takáts Gyula: Mint csillag ül/