"Olyan tiszta kinn az ég,

mintha jégből metszenék.

 A háztető kék-ezüst,

csillagok közt száll a füst.

Fenn a fagyos ereszen 

  a hold guggol fényesen,

mint a kandúr dorombol,

  szőre égi aranyból.

Alatta az udvarba a kis árva szilvafa

    koronája imbolyog.

  Szállnak rá a csillagok.

Nézi csak a macska-hold,

 s ámultába megcsúszott,

 de nagy mélybe nem zuhant,

vastag dunna most a hant. /Takáts Gyula: Dorombol a hold/