"A kiáltások elmúlnak,
és elcsattan a káromkodó üvöltés is,
de a szeretet simogató lágy szava
     mindig kísért, 
mindig susog,
    mindig igaz és múlhatatlan,
   mint a nyírfák suttogása,
      ha nincs is szél,
és a nádas titokzatos sóhajtása,
    ha szellő se mozdul az álmodozó
víz felett." (Fekete István)