Csukás István: Tavaszi vers
  
 Az ablakhoz nyomul az orgona
  az ablaküvegen át rám nevet
amit nem tudok megunni soha
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én
 örökzöld időmből kipislogok
  a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág
 ledobjuk, unt kabátot, a telet
  s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
 így fordulok én is a fény felé
   s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!