Nyár volt,
   de mindannyian fáztunk,
hát begyújtottunk a mesekályhába,
   ott melegedett belém, hogy
valahol ahová elérünk,
   vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
vár rátok a legény, aki meg ti vagytok
   biztosan és észrevétlenül,
mint hóborított földekben a tavasz
      és előjön és megigéz
ha napszivünk kisüt szép homlokunkon. (József Attila: Nyár volt)