"Alkosd és ápold lelkedet,
mint egy kertet,
        vigyázz az élet évszakaira,
mikor a gyomlálás,
        a gazszedés, a trágyázás ideje van,
s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben,
                s illatos és buja lesz, 
   s megint a másikra, mikor minden elhervad,
      s ez így van rendjén, s megint a másikra,
 mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál.
                        Virágozz és pusztulj, minta kert: mert minden
                              benned van. Tudjad ezt :
                   te vagy a kert és a kertész egyszerre."                                                                                      /Márai Sándor/