"Áttetsző arany ingében ragyogva jött
       a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom,
            mert mikor házam elé ért,
                               elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
                nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
             bebújt hozzám a takaró alá." (Szabó Lőrinc)