"Szörnyű úgy élni, hogy 
valaki nem élvezi a munkáját.
 S éppen olyan szörnyű úgy élni,
     hogy nem ismeri a szépet:
a jó könyv ízét,
    a szép zenét,
        a verset,
egyszóval a művészi szépet nem ismeri.
 Pedig a szellemet éppúgy nem csaphatjuk be, 
   mint a testet: ha csak egyoldalúan és pótlékokkal táplálják,
előbb-utóbb elsorvad.
A szellem olyan, mint a drágakő: minél több oldaláról
              csiszoljuk ki,
annál szebben ragyog." (Fekete Gyula)