"Köszöntlek, 
kedves szép március!
      Ibolyaszagú, 
langyos leheletedet érzem már
     a levegőben.
Zöld szőnyegeidet látom már
   kiterítve a halmokon.
    Itt-ott fehérlenek 
az árnyékos mélyedésekben
  a tovavonult télkirálynak 
elhagyogatott rongyai,
    de a napot már 
  te emeled az égre,
     s a földön már a te lábad jár.
És a te lábad nyomán kizöldül a fű,
    és előkéklik az ibolya." (Gárdonyi Géza)