Ugrás a fő tartalomra
Nem múlnak ők el,
   kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak 
   árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk 
   csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk 
    a végtelenség.

   Emlékük, mint 
         lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog
    egyre szebben
És melegít,
    mint kandalló a télben,
Derűs szeliden
     és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik
   tekintetük még
S a boldog órák
    drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk,
    mint virág a napfényt
És élnek ők tovább,
     szűz gondolatként. (Juhász Gyula: Consolatio)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

 
Fut a kusza felhő,     kéklő égből ránk mosolyog a     fénysugár, kikeleti szellő     leng a fák közt,  tarka lepke       szálldogál.    Elmúlt már a     tél,   messze jár     az éj.     Pirkad keleten,        oszlik az álom,       hajnal kél. Ébredj,szép világ,     nyílj ki,    édes gyöngyvirág,    melengető fénnyel     hív a napsugár. Széllel szállj,          dalunk,      Hirdesd békés    holnapunk.       Vár mi ránk a      boldogság./Ébredj,szép világ/