Piliú, piliú
    piliuliú,
  kiált egy víg rigófiú.
Termett idén elég dió,
ősszel megél a víg rigó.

Be sok madár délebbre száll,
  majd visszatér,
   ha jön a nyár?
Ő itt marad,
  fagy, hull a hó,
be sokat fázik a rigó.

Minden kis tolla égnek áll,
  mint egy kis borzas labda száll,
szalad a hó zord tetején,
 be sokat éhezik szegény.
Zörgő bokor, fagyos bogyó,
  Nehéz a sorsod kis rigó.

Magot talál nagy hó alatt,
  hívja az éhes társakat,
egy hangja van;
 egy hívó Ú.
Nincs fütty, nincs dal,
 nincs piliuliú.

Némán kihúzza tavaszig,
   új fészket rak, házasodik,
s friss ég alatt
  piliú, piliú
     kiált egy víg rigófiú. /Hajnal Anna: A feketerigó/