Félsz-e, bátyó, a vízártól?
     Nem félek bizony én!
Oly árapály, mint az ember szívében
    úgy sincs másutt a föld kerekén.

Félsz-e, bátyó, a villámtól?
  Nem félek bizony én!
Oly sebes láng, mint az ember fejében
  úgy sincs másutt a föld kerekén.

Félsz-e, bátyó, a bánattól?
  Félek bizony én!
Míg csöppje is él, nincs nyugalma addig
    az embernek a föld kerekén.  /Rákos Sándor: Félsz-e, bátyó?/