Hóvihar volt, most meg olvad.
     Nemrég csitult el a szél.
Roggyan kupaca a hónak.
            Már a hó se hófehér. 

 Foszló felhők. Futva bujdos
    köztük a hold szelete.
A fenyőfák ága súlyos,
    vizes hóval van tele.

Hullatják már olvadozva 
   csöppjeik a jégcsapok.
Teli csésze mind a tócsa,
    mi az út mentén ragyog.

Szunnyadnak bár még a hóval
   födött hallgatag mezők,
van tenger tennivalóval
     elfoglalva már a föld.

Ébred a fa nemsokára,
    visszatér a víg sereg,
s megzendíti, sorbaállva,
       kürtjeidet, kikelet!  /Nyikolaj Zabolockij: Olvadás/