A nap, mint rézvörös korong,
  vacog a hideg égen,
a szív ilyenkor elborong:
 "Nem láttam napot régen."

A szív ilyenkor elmereng,
  s tavaszi fényre vágyik:
"Pattanj ki rügy, ne szenderegj,
 zöldellj ki újra, pázsit!

Jöjj, hóvirág, szépülj, világ,
  virulj tavaszi fényben,
mosolyogj rám, tűnt ifjúság,
  ragyogj, mint réges-régen! /Várnai Zseni: Téli nap/