Elköszönnek a madarak,
  mielőtt még elalszanak,
felhangzik még egy-két trilla,
   félálomban a pacsirta.

A kakukk is felkakukkol,
  de már lombok alatt kuksol,
még a rigó füttyent egyet,
  megtöri az esti csendet.

Azután már ő is alszik,
   csak a tücsökzene hallszik,
egy húron szól szakadatlan
   ez a zsongó réti dallam.

Elült a szél, lomb se rezzen,
     csak az ember szíve rebben,
csak az nem tud nyugvást lelni,
  madarakkal elpihenni.  /Várnai Zseni: Esti dal/