"A kaszálón egy nagy
    boglya tövében
Hűvös árnyékon
    levetem magam.
Fülembe muzsikálgat
   a meleg szél
Altató, csöndes,
    bús dallama van.

És szívom a föld
   mámoros illatát,
Keringő fecskék
    szelik az eget
S én most, az élet
  kincses fejedelme:
A gondnak,
    bánatnak
 kesztyűt vetek.".../Peterdi Andor: Kaszálón/