Dombok, rétek, zúgó erdők,
   vízen ringó nádasok,
ungon-berken rigók, rókák
   mind köribém álljatok.

Mind köribém álljatok.
 Fának-fűnek itt a perce,
daloljatok énvelem
   fuvolaszón zengedezve.

Fuvolaszón zengedezve
  lágyan csengő éneket,
melytől majd a gida-bárány
  táncra kap a réteken.

Táncra kap a réteken,
  mint a vers, ha jó a lába,
szökken-libben kecsesen,
  s elkarikáz hét határba.

Elkarikáz hét határba,
 s merre kedve viszi őt,
mint a rigó zengő szárnya,
 paskolja a levegőt. /Takáts Gyula:Fuvolázva/