Napsugár a levegőben,
    tündököl a rét,
Kincseit az ifju tavasz
    bőven önti szét.

Szántogatók dala száll,
    égig evez a madár,
mézillatú libegéssel
    közeleg a nyár.

Fényes idő lelke jár,
    belepezsdül a határ,
lengjünk, mint a harang nyelve,
        énekelve már! /Weöres Sándor:Napsugár a levegőben/