Termő ékes ág, te,
jó anya,
éltemnek első
asszonya,

nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,

én s nem -én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Álmom öbleidbe újra
visszatér-
álmom öbleidbe újra
visszatér!

Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,

szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta,szép,
hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,

csak arcodon lett
keményebb
minden árny,mint a
délutáni égen
vércse-szárny.

Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.

A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.

Igy tünődtem:"Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?

Énmiattam annyi mindent
öl,temet!
Mért nem tett a hóba inkább
engemet!"

A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,

férfi-szívem a szívedre
rátalált,
megköszön most,percet,évet
és halált.

Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér...

Erős ház,szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd./Weöres Sándor:Anyámnak/