Megérkezett az új
   tavasz,
   vidáman
      köszönti őt
az ujjongó
   madárdal,
s a csermelyek
   a szellő sóhajában
frissülve futnak,édes
   suttogással.

 Villám és mennykő
    súlyos gráciával
jelenti be,
    sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés:
   madárdal hallik megint,
benne zengő varázs van.

Virágos réten
   sugdosón lehelget
     a fű, a lomb és mély
álomba bódul
    a kecskepásztor,
hű kutyája mellett.

S furulyaszó csendül
 az álmokon túl:
  a tündöklő tavaszban
táncra kelnek
  a pásztorok
s a nimfák csapatostul./Vivaldi:A tavasz/